Keira Winterwolf Hozzászólások száma : 84
Join date : 2013. Jan. 29.
Age : 34
Tartózkodási hely : Mögötteeed!
Job/hobbies : minden ami érdekes, és adrenalint rejt....
|
Kedd Jan. 29, 2013 5:46 am | | ╰☆╮KARAKTERED NEVE╰☆╮............... ............... Bevezető
Általános dolgok a karakteredről
...............
★Teljes név:Keira Winterwolf
★Becenév:Keira, Foxi (1x még az átváltozása után befestette vörösre...)
★Születésnap:USA Texas, Austin 1989 12. 19.
★Kor:23 éves
★Nem:nő
★Nemi beállítódás:hetero
★Klán:Tagata
★Faj, és titulus:oroszlán nőstény
★Foglalkozás:Jogász tanuló, és néha a Jackson Motorsban hostess
...............
Személyleírás
Karaktered külső jellemzése
...............
★Szeme:világoskék, élénk, és szinte mindig csillog benne valami pimaszság, és életerő
★Haja:természetes szőke, így néha (pl ha tél van) sötétebb, kicsit barnásabb, hosszú a lapockája alá érő, és eredetileg enyhén hullámos, de szereti vasalni, kiengedve hordja általában, de bárhogy elviseli, szeret bele tenni néha bármilyen színű melírcsíkot, kéket, pinket, zöldet, feketét.
★Érdekesség:alig van anyajegye, és a lábszárán egy karmolásos heg, valamint nyelv piercingje is van, tetoválás a csuklóján, egy kis csillag
★Alkata:törpe a szentem, 156 cm, és vékony, amolyan angyalka típusú, de hajlékony, és szívós
★Ruházat: A nőiesebb cuccok híve, bár teljesen nem az a nagyon csajos csaj, nem érzékeny a külsejére, így ha kell bármit felvesz a gumicsizmától a nagyi idióta kötött rénszarvasos pulcsijáig. Mégis szeret vásárolni, a drága, és az egyedi darabok híve, vagy maga készíti őket, valami turkálós ruhából. Na igen két véglet.... Színekben a sötét, és a világos is egyaránt megtalálható nála, mivel szereti a rockzenét, van pár egyedileg átszabott együtteses pólója is. Amellett, hogy a rockzene szerelmese, és afféle ruhákat kedvel, mégis inkább az "amerikai rock" stílus mutatkozik meg nála...hogy kicsit felvilágosítsalak: szűk nőies gatyák, szoknyák, a színek bárminemű változatában, és mintájában, lezser nőies, egyszínű mégis kinyújtott, megszabdalt pólók. Télen mint az eszkimó be tud öltözni, megszokta a jó időt, így megviseli kissé a nagyon hideg. Néha extrém, kihívó cuccokat is felvesz, amik kiemelik, hogy ő igazán nő, de ezt csak akkor, ha szánt szándékkal tudja, hogy meg fogják nézni, fölöslegesen nem puccolkodik ki. Cipőkből szereti a magassarkúakat, de van bakancsa is.
★Oroszlán kinézet:sima homokszínű, szemszíne is megváltozik, sárgás-barnás lesz
...............
Egyéni tulajdonságok
Karaktered belső jellemzése
...............
★Jellem: Ajajajj...azt se tudom hol kezdjem. Egy szóval tuti nem tudnám leírni magam...képtelenség... Nos, vágjunk akkor bele, kezeket a pad fölé, szemeket a képernyőre szegezz! Nem vagyok gyenge személyiség, akaratos, makacs, önfejű, és kissé öntörvényű vagyok amolyan igazi kamasz ami az én koromban nem meglepő. Szeretek a figyelem középpontjában lenni, hol mint bohóc, hol mint szimpla ember akire mindenki figyel. Hangulatom ingadozó, de mindig a pozitív skálán mozog, szinte lecsaphatatlan vagyok, vidám, örökmozgó, mégsem az a cukorborsó, aki csak üres fejjel él a nagyvilágban. Még ilyen fiatal létemre sem. Megtanultam hamar, mi is van a nagyvilágban, főként egy ilyen falka mellett! Szeretem a mi kis szedett-vedett csipet csapatunk, úgy ahogy van. Bár tény, néha viszket a kezem, amikor Ambrose épp dühös, és valamelyik másik nőstényen tölti ki, de tudom, nem tudok beleavatkozni. Talán túlságosan is korán kerültem a falkába, így az erőszak rám ragadt, ki tudja. Mindenesetre élvezem, hogy én még nem kerülök senki hatásköre alá, főleg nem Ambrosé alá, és ezt ki is használom. Szeretem az adrenalint, így Isával imádok néha beülni a kocsiba, Ambrose körbedorombolása után, és csak száguldozni egyet az éppen adott környéken. Érdekel szinte minden, amit a világ nyújthat, és meg is harcolok érte, persze csak az emberekkel, mással nem kezdenék ki. Önző vagyok sokszor, és igen szabad szellemű, mégis tudom hol a helyem. A vezéremmel tisztelettudó vagyok, de kamaszként imádok az idegeire menni, mégsem viszem soha túlzásba, annál jobban tartok tőle. Mégis talán azért szeretem húzni az agyát - szűk keretek közt - mert egyféle morbid kíváncsiság van bennem felé. A lányokkal szinte kivétel nélkül lelkes, és aranyos vagyok, nem csak azért, mert érdemes összetartanunk, de szinte a pót-anyáimmá lettek. Szeretem kihasználni a fiatalságom, és azt hogy nő vagyok, főként a férfiaknál, anélkül, hogy a vezért magamra haragítanám (nem kell rosszra gondolni, csak órák után szeretem belőlük kicsalni a jegyzeteket, mert néha lusta vagyok én magam dolgozni...). Mindenesetre igen élvezem a férfi társaságot, bevallom ez a kamaszkoromból adódik, elvégre igen kíváncsi vagyok már milyen egy férfival cicázni...Csak sajnos a mostani életem nem nagyon adja meg, így csak még inkább szabályt akarok szegni, és valakivel végre elengedni magam...mégsem teszem, maradok annál, hogy távolról nézem ahogy a lányok flörtölnek, míg én kispados vagyok. Gyakran felejtem a falkánk béli férfiakon a szemem, de moderálom magam, ha Ambrose ott van...egy rossz pillantás, és lehet nem lesz elnéző velem. Sok téren magabiztos vagyok, de amihez nem értek, nem okoskodom. Hamar pattan nálam a cérna, és képes vagyok bárkinek - na jó...a falka kivételével - nekiugrani, ha épp olyan a kedvem. Nem jó erények, és nem vagyok épp egy díszcica, akit kedvére simogat az ember, mert ha kedvem támad harapok. Ám a falkát imádom, és Ambroset tisztelem, ahogy a többi hímet is nagyjából velük tény kissé szemtelenebb vagyok, de mértékkel. A falkám mellett tudok viselkedni, és sokszor nyelem magamba a nemtetszésem, mert tudom, az ő türelmük sem véges. Alázatos vagyok, a falka már az otthonom, és szeretek velük élni, megszoktam - ha nem is szeretem mindig - az agressziót, és azt, hogy nálunk mások a szabályok, elvégre ebben nőttem fel...ami lehet rám is ragadt kicsit....
★Szokásaid, hobbid: Kiegészítők gyűjtése (karkötők, fülbevalók, nyakláncok, kalapok). Rossz szokásom kiakasztani a falka béli fiúkat. Hobbimnak tekinthető, hogy tanulok gitározni, és szeretek sütni, valamint néha verekedni....Ó, és rossz szokásom, hogy ha mérges vagyok, akkor a kezem tördelem. Valamint néha magamban motyogok, de hát ki nem?.... Ó jaj, és mások szerint rossz szokásom a határaim feszegetni.
★Szereted/nem szereted:Szeretem: Kiakasztani a fiúkat a falkában, mert tudom nem nyúlhatnak hozzám. A figyelem középpontjában lenni, mégsem r*bancos módon. Az eperfagyit, a nyugis estéket, azt ha néha kitombolhatom magam, és ha tényleg kiereszthetem a személyiségem. Ha érzem hogy nő vagyok valaki mellett. A nehéz modorú, izgalmas férfiakat.
Nem szeretem: Ha túlzottan korlátoznak (ami egyenlőre nincs hehe). Ha értetlennek mondanak, vagy néznek. Ha hülyére vesznek. Ha hazudnak. És ki nem állhatom ha valaki egyszerűen csak irritáló, tenyérbemászó személyiség (rokon személyiségként nézzétek el nekem...) A félénkeket, és ha valaki nem hunyászkodik meg (nálam gyengébbek...azaz emberek...)
★Céljaid:Végre befejezni az iskolát, és "kilépni" a nagy betűs ÉLETBE (azaz hogy végre a falka ne kölyökként tekintsen rám).
...............
Életed története
Karaktered előtörténete
...............
Ha hátratekintesz orra buksz, Előre nézz!♪
Nem emlékszem a kiskoromra teljesen, csak abból amit a lányok elmeséltek, hogy hogy találtak meg, és hol. Valamit hol szerzett meg a falka. Érdekel mi? Hogy kerülök én! pont én! egy ilyen falkába? Elmondhatom, de nem leszek se érzelmes, elvégre az a múlt. Elmúlt.
Isa szerint pont a városon utaztak át, de Ambrose eléggé fel volt dúlva, vért akart ontani. Kapóra jött neki az első ember, akit kicsit is félre tudott húzni, nem érdekeltél a következmények. Belebotlott hát az anyámba és az apámba. Nem ismerte őket, mégis anyámat akarta, önzésből, és csak azért mert épp érdekelni kezdte. Férfiak!... A pillanatnyi szerencséjük az volt, hogy túl zsúfolt volt a hely, így nem támadhatta meg apám nyíltan. De később megkapta mindazt amit akart. Így kerülök én a képbe, talán pár emlék feldereng…de inkább érzések ezek, mint emlékek. Fény, zajok, nyílik az ajtó, de nem anyuék, nem az ő illatuk. Más, fojtogató, mégis érdekes. Sikítás, morgás, csörömpölés, majd még több zaj, dulakodás hangjai. Végül néma csend. Egy pillanatig. Aztán hatalmas sikítás…..Később egy csomó láb zaja, ahogy feldúlnak mindent, és orrfacsaró maró illat…valami ég. Hang. Kedves, lágy. Hozzám szól. Majd rántás, ez már rajtam, kihúznak az ágy alól, mire hangot adok az éhségemnek, és annak hogy majd megfagyok! Meleg kezek karolnak át, mire ösztönösen beléjük fúrom magam, de tovább nyávogok. Veszekedés, éles hangok. Majd kis idő múlva a megnyugtató meleg tej, amit adnak, és lassan elalszom.
No control ♪
Megölöm! Megnyuvasztom! Nem! Leláncolom, és addig kínzom amíg nem visít mint egy újévi malac! Forrok a dühtől, az érzések kavarognak bennem, hányingerem van, de csak az undortól amit iránta érzek. Meg akarom ölni!
- Kieira…Keira!! – tompa idegesítő zajként üti meg a fülem a hang, az ismerős női hang, nem érdekel, csak tovább viharzom, el tőle, egyenesen FELÉ! Nem tudom hol van a – jelenlegi – otthonunkban, de megtalálom, és megölöm, folytatva utána a másik két tetűvel! Hogy kire vagyok mérges? Ja hogy még nem vágjátok! Arra a szemét ocsmány undorító féregre akire eddig felnéztem! Tombol bennem a harag, lehet pillanatnyi szikra, de most képes lennék valamit felgyújtani magam körül!
- Keira állj meg! Ne csinálj ostobaságot! – ragad meg egy kéz, egyenesen a karom, mire morogva tépném ki magam a szorításából, de erős, erősebb nálam…az isten verje meg!
- Mi van?! – förmedek rá állatiasan, szinte alig artikulálva inkább morogva, nem érdekel, vele csinálta! És a Dokival is! Hogy tehette ezt?! Hogy nem vettem észre eddig?! Persze hogy tudom miért! Elvégre pár hete változtam át, de akkor is! Most, hogy már tudom mit művelt és mit művel a mai napig féktelen dühöt vált ki belőlem. Hogy miért? Isát bántja és a Dokit is, akiket a legjobban szeretek!
- Ne csináld, nem élnéd túl… Felesleges, téged nem bánt, hagyd…kérlek…ostobaság lenne…. – győzköd, de a dühöm ködén nem hatol át, alig érintenek meg a szavai, túl mérges, és túlságosan is elpattant agyú vagyok most. Nem válaszolok, helyette el akarom lökni, ne sikerül…nem is sikerülhetne. Nem hagyom magam, küzdök, el akarom érni azt a szemetet, és ronggyá verni! Dulakodok vele, de végül a kanapéra vág, és ott tart.
- Nem eresztelek el, amíg le nem higgadsz! Ostoba esztelen, és hülye lépés az amit tenni akarsz…Vele nem szállhatsz szembe! – hangja mérges, de a szemeiben látott kétségbeesés, féltés, és félelem, amivel keveredik az elszántsága pofon vág, úgy érzem mintha jeges vízzel öntöttek volna le. Egy pillanatig, majd felmordulok, de nem moccanok…oké, feladom. Amilyen hamar felkapom a vizet, úgy is nyugszom le.
- De hogy tudod hagyni?! Hogy vagy képes?... – hangom fojtott a méregtől, de egyben kétségbe is esett, a sírás kerülget. Hogy nem vettem észre?! Tudom hogy nem tudtam volna megállítani, sem bármit tenni mégis…önvád marcangol, amiért ezt kellett hagynom, és még csak nem is tudtam róla, mit tesz velük. Nem válaszol, csak lemondón sóhajt, és látva nem akarok menekülni leül mellém, és a hajába túr.
- Nincs más választásom, és neked sincs…jobb ha a kedvében jársz, és akkor talán emberibb lesz veled. Téged még nem bánt. Használd ki. Legyél hasznos, és élni fogsz. – hangja nem több suttogásnál, mégis van benne valami, valami ami örökre belém ég. Kezem remeg, a ki nem adott adrenalintól, de megfogadom a tanácsát. Téged még nem bánt. Használd ki. Legyél hasznos, és élni fogsz.. Ki is fogom!
Ambrose nem tudta meg. Én pedig végül el is feledtem ezt a napot, az utolsó mondatainak a kivételével…
Stronger ♪
Kedves fogalmam sincs már hányadik Naplóm!
Unoooom! Utálok magolni, főleg hogy holnap ZH. A többiek meg hajtanak, menjek át, mert én csak jól járok vele, és ha nem, amúgy is megszívom. Tudom én, de mégis…irritáló hogy folyton a nyakamra járnak, hogy mit tanulsz? Tanulsz rendesen? Főként a lányok. A fiúk megelégszenek vele, ha látják a kezemben a jegyzeteket, meg nem vágnak meg a suliban. Na igen…szép is az élet itt Tagatalandben. Az az istenverte karom meg még mindig fáj. Ambrose egy állat! Úgy megharapott, hogy nem csak a jele égett belém, de azon se csodálkoznék, hogy ha egy fogdarab bennem van még! Vicces, hogy csak most mart meg, de szerintem csak tesztelni akarta túl élem-e, de fújhatja a drága mert még itt vagyok! :3 Sőt, a sok tanuláson meg magoláson kívül tetszik az iskola, habár vicces, hogy szinte mindig máshova megyek be vizsgázni, mert folyton vándorlunk mint valami rossz cirkusz. De ezt is kezdem megszokni mint írtam ia aa őő…elődödben…ja azt hiszem valamelyikbe levéstem már. Á, kellett nekem vészmadárkondom, már jön is valaki, gondolom hogy ellenőrizze tanulok-e….-.-”
Fejem felkapom, és a jegyzeteim alá csúsztatom a kis naplóm, ami ki tudja már a hányadik amibe belekezdtem, de valahogy mindig elhagyom őket. Vagy, csak megunom és kihajítom, aztán meg megbánom…nos, Kitudja hányadik is már azért olyan ropogós még.
- Szia! Késsz a vacsi, ha gondolod majd gyere ki enni. – kacsint rám Isa, és húzza be az ajtót, hagy magamra ezzel. Hallom elmenni így újra kihúzom a lapok alól a kis könyvecskét.
Épp most jött be Isa, jó kedvében van, lehet este felé ki tudok vele szabadulni végre a városba, ki akarom rángatni dokinénik is, hogy csapjunk egy legális vásárolós estét, ma azt hiszem az üzletek éjjel is nyitva vannak! Imádom a nagyvárosokat ezért! Újabb kis csecsebecsét fogok találni az tuti! :3 Hmm de Ambrosenak is kéne venni valamit…bár akkor már Miguelnek és Lorenzonak is…Áh, vásároljanak most csak a csajok! Max hozzávágok egy sprét, és egyen sokat! Na igen, rendszerint ezért is tűnnek el még a naplóim…ha kiszagolom, hogy valaki kutatott a szobámban, inkább elégetem, ha nagyon muszáj. Nem akarok balhét, de néha nem tudom máshogy kitölteni, ha mérges vagyok…vagy ha épp vicces…a mi nagyra becsült vezérbikánk nem tűri ha pimaszkodok. Szeretem, nincs is ezzel gondom, és megszoktam pff…sőt szerintem kicsit át is vettem már a viselkedését. De néha kiakaszt ha nem érti a tréfát…nem bánt, szerencsémre. Hejj de visszakanyarodva élvezem az iskolát, és egészen érdekelnek a jogi dolgok is! Na meg a fiúk az előadásokon…hmm van pár guszta falat…Csak kár hogy kb még a magamhoz nyúlástól is el vagyok tiltva -.-…. Mindegy, nem is zavar, úgy is a legtöbb csak szép pofi, a nyálas szövegük, meg a majomkodásuk nem hoz lázba…Emberek…azok meg gyengék. Még én is erősebb vagyok náluk!!...pff… Na de megyek vissza a tanuláshoz, első éveként igyekeznem kéne…Meg ha befejezem, kidorombolhatom talán a fiúkból a kis kiruccanást a városba a lányokkal…már ha ők is akarnak!
Monster ♪
- Héj csajok, nem is tudtam hogy kis k*rvákat is beengednek ide… - kuncogott fel a már egy jó ideje engem fikázó kis csitri, mire megfeszült a kezem a szívószálamon, de csak ennyi…még. Nincs igaza tudom jól, mégis annyira irritáló féltékeny hülyén néha az emberek! Ha tudná a kis szuka miért tornyosul épp mellettem Lorenzo, és méreget, nem lenne a helyemben, nagyon nem! Utálom hogy az osztálytársaimmal se jöhetek le bulizni, anélkül, hogy ne kapnék egy oldalbordát, és egy szép fenyítést, ohh pardon! jó tanácsot, hogy ha nem viselkedek, és csak egy férfinak is a közelébe megyek, Lorenzo vérengzést rendez, Ambrose meg megteszi velem ugyanezt otthon. Mondhatom igazán felemelő így szórakozni!
- De most komolyan, szerintetek mi másért ül mellette az jóképű fazon? És méregeti úgy mint aki mindjárt felfalja? – kérdezi a másik féltékeny, de erre csak röhöghetnékem támad, így el is mosolyodok lealacsonyítón, és szinte fensőbb rendűen mellette, mire érzem felőle, nem tetszik neki.
- Na úgy mosolyog mintha tudná nemsokára d*gni viszik…rossz r*banc… - háborog Eeggyeske.
- Miért nem csapod le a kezéről? Szerintem ennek elég lenne ha megmondanád hogy húzzon el, vagy egyszerűen leülnél melléjük… - kontráz rá Ketteske…Jaj édesek…ha tudnátok hogy hallak titeket… - gondolataim kárörvendő irányba fordulnak, és nem bírom ki, nem ezt már az oroszlánom se tudja figyelmen kívül hagyni, én magam nem vagyok mérges, de ő igen…rég eresztettem már ki, és már ingerült, ez spannol fel engem is, de még hűvös vagyok…túlságosan is.
- A jóképű fazon se nem a kuncsaftom, se nem a stricim…de titeket ki futtat? Elbeszélgetnék vele, kissé jobb felhozatalt is be tudnák ajánlani. – fordulok feléjük a bárszéken, és mosolygok rájuk, de mosolyom nyugodt, nagyon is…túlságosan is. Itt én vagyok a ragadozó, és ők a préda. Lorenzo nem szól, nem pasit környékezek, sőt…köszönhetően neki, és a r*hadt kisugárzásának egy se jön felém…ami kár…
- Micsoda??! Hogy merészelsz te kis… - sziszegi Eggyeske, de érzem felőle áradni a piaszagot, ami marja az orrom, és érzem hogy ezzel igen csak felpaprikáztam a kis önérzetét.
- Nem tetszik? Nem kéne úgy beszélni hogy az illető is hallja…na meg tudni kéne kivel kezdesz édes… - kacsintok rá pofátlanul, de tudom mik az erőviszonyok, szívesen kötök bele emberekbe, és verem lazán laposra őket. Így kissé ki is adhatom, ha épp valakire orrolok a falkából, Elvégre ostoba nem vagyok, hogy nekik ugorjak.
- Hogy kivel kezdek? Nézz már magadra….A kutyának se kellenél! Mellesleg a modorodon is csiszolni kéne, kis parasztlány…. – az alkohol ad neki bátorságot, na meg az önteltsége, a nők nem csak azért kekeckednek, hogy jót szórakozzanak, nálunk is vannak ám hatalmi harcok! Uhhú de úgy ám!
- Te…ez nem Keira? Tudod, jogról…. – ismer fel a Ketteske melletti máááccsó, ahogy kicsit világosabb lesz a szórakozóhelyen a villódzó fényektől, ha jól tippelem az ügyeletes tenyészállat. Eggyeske értetlen arccal néz a fiúra, mire az felkel, és végigmérve elvigyorodik. Vigyora perverz, de gúnyos is.
- Rólad beszélik azt hogy valami rabszolgaként élsz férfiakkal. Sz*psz is rendesen édes? Kipróbálnám mit nyújtasz te nekik……Bár amit hallottam rólad inkább remélem helyre vernek, meg a másik két nőt is, akik haza szoktak vinni… - féltékeny, amolyan savanyú a szőlő szinten, gáz neki hogy csak Egyeske meg Ketteske jutott, mégis ekkor pattan nálam el az a bizonyos húr. Oké, engem ócsárolhat, sok pletyka terjeng akármerre megyek, képtelenség megakadályozni elvégre hol a három hím figyel, hol a nőstények jönnek értem. Oroszlánom felmordul, de Lorenzo kap is utánam, mielőtt bárhogy is nekiugorhatnék. Bevág a kocsiba és hazacipel. Nem szól egy szót se, ami rossz jel…fenébe! Tartok tőle, ahogy minden hímtől nálunk, de valahogy mégis izgat, mint mindegyik a falkából. Ám nem ejtettek a fejemre.
- Ne mondd el Ambrosenak…. – kérdem könyörgően, ha ezt meg tudja, még nem vagyok annyi idős hogy bántson, de ki tudja, ha pedig nem én, hát a csajok kapnak helyettem, az pedig még rosszabb! Nem válaszol. Elsápadok, és az ajkamba harapok, hogy kiserken a vérem, de nem tud izgatni, félek. Igen félek Ambrosetól, nem akarom hogy kitöltse a lányokon a dühét! Féltem őket. Fenének nem tudtam uralkodni magamon! Nem tudom mi lesz…szinte már az is lehetőségszámba veszem, hogy körbedorombolom Lorenzot, megígérem hogy BÁRMIT megteszek neki, cserébe ne mondja el… Ám mint mondtam nem vagyok ostoba. Így marad a kétségek közt gyötrődés hazáig.
Teenager ♪
- Nézd! Oda! Oda akarok bemenni! – húzom magammal a másik két csajszit, mikor meglátok egy felettébb drága, de számomra igen csak kecsegetető üzletet, és húzom is be oda őket. Na igen, hiába ruhamániás nem vagyok, nem gyakran vásárolok, de ha jó cuccot látok egyszerűen KELL! Ha turkálós, ha méreg drága! Most éppen az utóbbi. De nő vagyok, nem érdekel!
- Ez…egy kicsit drága bolt nem gondolod?... – néz rám a dokinéni, mire angyali arcocskát varázsolok magamra, és boci szemeket.
- Naaaaa…. – pislogok rá szomorúan. – Legalább nééézzünk körüüül… - lécci..lécci…teszem hozzá magamban, elvégre ha nem is veszünk semmit, attól még nézelődni szabad.
Végül csak bele mentek, de nem vettünk semmit, még én sem! De nem állok le, ma pörgök, hogy le se lehet csapni, egész úton bohóckodom, kifigurázok mást az utcán mögötte lépkedve, a legidiótábbnál is idiótább cuccokat húzok fel a boltban, és nevettetem meg őket. Jó látni ahogy nevetnek, nekik sokkal nehezebb az életük mint nekem, bár mindkettő megtanulta a maga módján élvezni..talán, remélem! Mindenesetre nem akarok még én is a kolonc lenni nekik, főleg nem a gyerek! Bár most épp úgy viselkedem, de élvezem. Vidám vagyok, és ma kivételesen ők is, még akkor is amikor Lor és Miguel liheg a sarkunkban, és nézik nem csinálunk-e valami rosszaságot. Hogy nekik is teszem-e az agyam? Igen! De tőlük egy mosolyt se látok. Ami irritál, főként, hogy mostanában, mióta már majdnem 22 vagyok nem kicsit érdekelnek a férfiak, de rájuk azon kívül, hogy néha rajtam felejtik egy pillanatra a szemük nem csináltak semmit…Khmm nos mindegy!
Végül egy pár édességgel megpakolva hagyom hogy hazahúzzanak, esteledik. Irány haza.
Várja, hogy eljöjjön az a nap...♪
Ismét fene se tudja hányadik Naplóm….
Végre egy újabb város! Méghozzá mekkora város! Máris imádom. A sok nyüzsgő ember, a forgalom, a kirakatok és a…másik falka. Bumm máris jön a krach. De még ez se tudja letörni a lelkesedésem, és az izgalmam. :3 Ami…hát több dologból is fakad. Részben, mert mindjárt nagykorú vagyok, minden államban még a hülye csíkszeműeknél is! És hogy ez mivel jár? Nos…
Itt megállok nem tudom leírjam-e egyáltalán, a tollam rágcsálom, és közben hason fekve a lábam lóbálom a levegőben, már a gondolatra is felforr a vérem, na igen nagy betűs élet! Mindennel egybekötve ami egy nőnek kell! Pontosabban nekem nem is tudom hogy kell-e mindenesetre ki akarom próbálni! Sóhajtva végül a toll helyett az ajkam rágcsálva hajolok ismét a naplón fölé.
…Szexuális élet, igazi nagykorúság, és hogy talán a falka végre FELNŐTTKÉNT kezel, bizony drága naplóm, harsogó nagy betűkkel felnőttként! Majd lassan beállhatok dolgozni is, bár már most is besegítek, Ambrose megszerzett egy autószalont a környéken. Áhh eddig nem nagyon jártam kint a városban, és sajnos a másik klánnal sem találkoztam de alig várom! Vgay hogy egy kóborba fussak bele…Ambrose smucig. Ha valakire akad, akkor azt vagy elkapja, és késsz punk tum a falkába jössz és a nőm leszel – tiszta ősemberes… - vagy ha hím, és nem hódol be megöli…jó a nők is így végzik de hát na….őket megszoktam nagyjából – ha lehet ilyet mondani Nalpócskám – mert jönnek mennek mindig mint a legyek. És úgy is hullanak. :/ Hejj pedig jó lenne már ha csak nem hárman lennénk, bár én szeretem a másik két nőstényt, és bevallom lehet nem is akarok beengedni senki mást ide, régóta, már…ehh…számomra régóta vagyunk már így hárman, így még meg is kockáztatom, hogy féltékeny lennék ha ezt a felállást megszegné valaki, legyen az hím, vagy egy nő. Ha már hímek…mostanában lehet rossz szokásommá vált az itteniekkel pimaszkodni, tudom nem vezet semmi jóra, mégis…jólesik, kell. Figyelnek rám olyankor, még ha nem mindig pozitív értelemben…. Jó érzés néha a középpontban lenni…de, azért még én is viszolygok attól, hogy minden áron, ezért is nem feszítem soha túl a húrt. Pedig néha megtehetném…fenébe mégis csak nő vagyok! És most már felnőtt is! Megérdemelnék egy kis szex…
Léptek, olyan halkak, hogy az csak egy ember khm, oroszlán lehet. Franc! Mint a villám dugom el a naplóm az ágyneműm alá, és ajtót is nyitok Ambrosenak, mielőtt ő nyitna rám.
- Mit szeretnél? – mosolygok rá vidáman, vicces mi, hogy először meg akartam ölni? Már már kedvelem, nem mint apát, és nem is mint szerelmet. Nem leszek ostoba és esek bele…ő soha nem szeretett senkit, de talán fog, de biztos nem engem. Illúzióim nincsenek, mégis…azért..egy menetet megérne!
- Isa és én holnap bálra megyünk, te addig ki sem mozdulhatsz a lakásból, a fiúk itt is itt maradnak. – közli, majd hátat is fordít és elmegy, na igen ez ő….. Viszont akármennyire is volt most nyugodt, nem bízom a véletlenre, felkapom a kis füzetem az ágy alól, és be se fejezve húzom elő a fém szemetesem, és előkaparászva az öngyújtóm végzek vele. Uh! Ki kéne szelőztetni….
...............
A hozzászólást Keira Winterwolf összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 25, 2013 2:48 am-kor. |
|
XD