Shawn Garwood Hozzászólások száma : 34
Join date : 2013. Oct. 29.
Age : 385
|
Kedd Okt. 29, 2013 11:57 am | | ╰☆╮Shawn Garwood╰☆╮............... ...............
Bevezető
Általános dolgok a karakteredről
...............
★Teljes név:Shawn Garwood
★Becenév:Shawn
★Születésnap:York, Anglia/ 1638.08.23
★Kor:375 év
★Nem:férfi
★Nemi beállítódás:hetero
★Klán:Tagata klán
★Faj, és titulus:Alárendelt hím
★Foglalkozás:Tűzoltó
...............
Személyleírás
Karaktered külső jellemzése
...............
★Szeme:Csokoládébarna szemeim vannak, amikkel tudok nagyon szépen nézni, de van olyan pillantásom is, amivel ölni lehetne
★Haja:Fekete rövid hajam van, amit néha zselézek, de van, hogy úgy hagyom ahogy van.
★Érdekesség:Nincs se tetkóm, se piercingem. Feleslegesnek tartom mindkettőt, csak az idióták majmolják egymást.
★Alkata:Nem vagyok egy testépítő, és a magasságom is átlagos, de van rajtam elég izom, meg vagyok elégedve magammal.
★Ruházat:Áltabában inget hordok farmerrel, vagy pólót, de ezeknél is jobban szeretem a nyakkendőt, öltönyt és más elegánsabb holmikat, de nem ezekben vagyok otthon, elég érdekesen néznék ki. Mindig van nálam karóra, ha kell valami csak vegyél nekem egyet és kész. Ez általában segít akkor is, hogyha épp haragszok az illetőre.
★Oroszlán kinézet:Világosbarna sörénnyel büszkélkedek, ami a nyakamnál sötét színű, de a tarkómon megmarad világosnak. Ugyanúgy nézek ki mint más hím oroszlán, nagy, izmos test, farok végén bolyt.
...............
Egyéni tulajdonságok
Karaktered belső jellemzése
...............
★Jellem:Lehet, hogy elsőre nem így látszik, de türelmes típus vagyok, nehéz nálam elérni, hogy kiakadjak, de ha ez mégis bekövetkezik, akkor ott nagy bajok lesznek. Nem feltétlenül szoktam mindent erőszakkal megoldani, először megpróbálkozok érvekkel, a szép szóval, de ha ez nem segít rohanok bunyózni. Szeretek bosszút állni másokon, nézni ahogy szenvednek, emészti őket a bűntudat, aztán hagyom őket elvérezni. Ha már itt tartunk, ritkán ölök meg valakit. A torkok átharapdálása nem sűrűn fordul elő nálam, én inkább ott maradok mellettük míg elvéreznek. Szerintem az sokkal jobb, mint pár pillanat alatt kinyírni valakit. Van kedves, és kevésbé kedves oldalam is. Az, hogy melyik oldalamat mutatom, attól a személytől függ, akivel épp társalgok. Elég nyilvánvalóan kimutatom, hogyha nem kedvelek valakit, de ha barátról van szó ő vele nagyon el tudok lenni. A humorom az egy érdekes téma, ha rossz a hangulatom akármilyen jó lehet a poén, baromira hidegen hagy. A százszor hallott viccek halálra tudnak untatni. Tudok titkot tartani, és kiráz a hideg azoktól akik mások háta mögött fröcsögnek az illetőről. Ugyanannyira szeretek társaságban lenni mint egyedül, ez is nagyban függ a hangulatomtól. A sértődés nem az én stílusom, inkább kitalálok valamit a probléma megoldására.
★Szokásaid, hobbid: Mint már említettem korábban is, gyűjtöm a karórákat, van egy külös kis helyük ahol tárolom őket. Harapok, ha valaki hozzájuk nyúl csak úgy, és ha még meg is karcolja..nos, én is összekarcolom őt. A munkám a hobbim, nem érdekel, hogy tartogat veszélyeket, hiszen nem tudok meghalni olyan könnyen. Más hobbim nincs, nem is kell.
★Szereted/nem szereted:Szeretem: Karórák gyűjtése, munka, eső, nők, függetlenség Nem szeretem: S*ggnyalás, hazudozás, romantikus filmek, bénázás, főzés
★Céljaid:Az a célom, hogy végre sikerüljön egy helyen megmaradnom örökre, vagy legalábbis jó sok ideig, és találni egy nőstényt aki nem halálozik el hamar.
...............
Életed története
Karaktered előtörténete
...............
Az Angol Királyságban születtem 375 évvel ezelőtt, York városában. Aki hülye matekból az is tudja, hogy ez pontosan 1638-ban történt. A klánom nagynak mondható volt, kissé több hím élt benne a kelleténél, ezért elég gyakran hulltak el a tagok, és helyettük erőszakkal hoztak nőstényeket a klánba. Persze volt olyan is, hogy maguktól csatlakoztak, de a bagázs hírneve következtében ez nem sűrűn fordult elő. Én a vezér testvérének kölyke voltam, anyám meg egy újonnan érkezett nőstény, aki elég gyorsan fel lett csinálva. Mondjuk ez nem nagy csoda, hiszen amennyi hím élt ott, nem lett volna csoda, hogyha a csajok közül páran elhunynak végkimerülésben. A főnök próbált rendet tartani ezen a téren is, de nem az a vasmarkú és tekintélyes típus volt, így egy év után leváltotta egy másik oroszlán. Ezekből én nem fogtam fel szinte semmit, inkább az kötötte le a figyelmemet mint minden más kölykét, csak az igazán lényeges dolgok nem. A kölyökkoromban nem történt semmi egyedi vagy izgalmas esemény, ezért ezt jobb is gyorsan átugorjuk. Öt évvel az első emberré változásom előtt apám meghalt egy harcban, amit egy olyan hímmel vívott meg aki imádott mindenkibe belekötni, feszültséget generálni idős kora ellenére. Ezután anyám csak rám figyelt, amennyire tudott akkor nem törődött a klánban dúló viszálykodással, mert ugye ha láthatatlanok maradunk akkor nagyobb eséllyel maradunk életben. Teltek-múltak az évek, az átváltozásban az akkori vezér volt segítségemre, mert ő az előbbivel ellentétben értette a dolgát, szigorúbb is volt, de rendesen foglalkozott a klán tagjaival. Európában ebben az időkben nagyban dúltak a háborúk, Anglia részéről meg pláne, de ez a york-i oroszlánokat nem befolyásolta, korlátozta semmiben. Erre csak azért tértem ki, mert nagyon szeretném, de a világ nem áll meg csak miattam. Huszonöt évesen úgy éreztem, hogy elég időt töltöttem már itt, el kell hagynom a klánt és az anyámat. Senki sem újongott az ötletért, de pár nap hisztéria után végül sikerült lelépnem, hamar elhagytam a várost, sőt az országot is. Eljutottam Belgiumba, ami kicsit nehezen jött össze, még pedig azért, mert ez volt az első utam egyedül, időbe telt kiigazodnom mindenen. Anyámtól kaptam pénzt, amiből fél évig meg tudtam élni az egyik belga kisvárosban. Neki onnan az alkalmi munkákból és lopásokból volt pénze, ami nekem pont jól jött. Érdekesnek tartottam, hogy az emberek mennyiben különböznek a fajtársaimtól, de természetesen nem vártam azt, hogy majd elugranak vadászni négykézláb. Egy évet töltöttem el az országban, aztán bejártam még elég sok országot kóborként, nem állt szándékomban sehova se csatlakozni. Éltem Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban és Portugáliában is. Ezzel a sok utazással el is szaladt hetven év, és 95 évesen kezdett hiányozni az, hogy tartozzak valahova, ne csak magányosan tengessem a napjaimat. Visszatértem Belgiumba, ahol szerencsésen találkoztam egy klánnal, akik először elég ellenségesek voltak velem, majdnem meg is gondoltam magam, de sikeresen csatlakoztam hozzájuk, az után, hogy a vezetőjük megbizonyosodott arról, nem lesz velem semmi gond. Ez a klán sokkal kisebb volt a sajátomnál, és egyenlőek voltak a nőstények és hímek. Velük töltöttem el a legtöbb időt, még egy kölyköm is született a csatlakozásom után két évvel, akit nem öltek meg, és nekem se lett bajom, mivel a nagy főnök tudott mindenről. Ezt az időszakot tartom a legjobbnak egész eddigi életemből, mert családom és otthonom is volt. Sajnos tökéletes befejezés csak a tündérmesékben létezik, az enyém pedig minden, csak nem az. A vezér megtudta, hogy az a nőstény akit ő a legjobban szeretett valaki másnál is tölti mindennapjait eléggé bekattant. Nyugalom, nem szokásom lenyúlni más csaját, nem én voltam. Az ügy kiderülése után a két hím egymásnak esett és az erősebb győzött, logikusan a főnök. Említettem már, hogy bekattant? A harc után mégjobban. Megölte azt a nőstényt, de nem csak őt, hanem még jó pár tagot is, mert az lett a rögeszméje, hogy összeesküdnek ellene. Engem és a kölykömet békén hagyott, de a szerelmemet kinyírta az a rohadék. Először fel se fogtam, azt hittem rosszul látok, de aztán a dühtől vezérelve nekiugrottam. Idősebb volt nálam jóval, több mint háromszáz évvel, ezt tudtam, és még mielőtt mindketten begőzöltünk volna abbahagytuk a verekedést. Nem csak magamra kellett gondolnom, hanem arra a mini Én-re is, akinek meghalt az anyja, és csak én maradtam neki. Egy szóval nem harapdálhatom a vezért, mert akkor a kölyök biztosan elpusztulna. Inkább elmentem, és vittem a fiamat is. Bűntudatom volt, hogy nem álltam bosszút, de egy másik oroszlán halála miatt nem akarok én is meghalni, akármennyire is szerettem azt a nőstényt. Ezzel a klánnal száz évet éltem le, ami elég soknak számít legalábbis nekem. A kölyköm se volt annyira kölyök, de örökölte az anyja szerencsétlenségét, amiért inkább néztem öt évesnek mint annyinak amennyi. Azért az idő elteltével már kezdett zavarni, hogy egyre idősebb és még mindig a nyakamon van, ezért pár év kóborlás után magára hagytam. Tudom, hogy gonoszul hangzik, de baromira idegesített. Az apáskodás lehet, hogy nem nekem való. Megmondtam neki kerek perec, hogyha utánam jön akkor megszabadul pár végtagjától. Természetesen amilyen gyáva volt maradt a seggén. Azóta se tudom, hogy mivan vele, lehet már nem is él. Na szóval a nagy elválás után Amerikába mentem, azon belül Chicagóba. Az elkövetkezendő százhetvennégy évet ott töltöttem, egy közepes méretű klánba. Nagyban kezdtem, aztán jött egy kicsi, utána közepes. Nagyon jó. Ott nem született kölyköm, rámásztam pár nőstényre az utolsó időben, akár akartak akár nem, amit a vezető nem nézett jó szemmel, és vele is összetűzésbe keveredtem. Ő nagyjából annyi idős lehetett mint én, kicsit talán idősebb, de nem sokkal. Nem terveztem, hogy megölöm, de mégis megtörtént. A pofám tiszta vér volt ahogy a fogaim között tartottam a nyakánál fogva az elernyedt testét. Nos, az események áradata után otthagytam őket, vezér nélkül. Nemtudom igazából miért, de sosem vonzott az, hogy irányítsak egy klánt. Mármint azt rühellem, hogyha parancsolgatnak, de engem nem érdekel a többiek baja, hogy dédelgetni keljen őket, vigyázni rájuk. Csinálják meg ők maguk. Elég felelősség szokott rám hárulni, nem kéne még a legmagasabb poszt is. Felőlem lehet a húsvéti nyuszi is a főnök, ha nem akar abnormális határokat szabni nekem. Ugyanebben a városban elvégeztem az egyetemet és csak az után mentem tovább. A végén elárulom, hogy mi a szakmám, nem bérgyilkos azt már most elárulom. Négy évnyire vagyunk a jelentől, nem kell sokat várni. San Franciscóba költözem, ahol csatlakoztam a Tagata klánhoz, és még az ottani tűzoltóság tagja is lettem. Nem ez volt az álmom, de valahogy mégis megtetszett. Nincsen ember mentési mániám, de szeretem a tüzet, és a tűzgyújtásból nem lehet megélni. A Tagata klán vezetőjével nem volt bajom, kicsit nagyobb brutalitás faktorral rendelkezett mint az előző akit ismertem, de hát senki se lehet ugyanolyan mint a másik. A városban egy másik klán is élt, vagyis ez még mindig így van, egy darab ottani oroszlánnal se találkoztam. Mint mindig és mindenhol, itt se tudott semmi se megmaradni a nagy büdös nyugalomban. Jött egy kóbor hím, aki kihívta Ambrose-t, és az új oroszlán győzött. Teljesen kikészültem. Nem a halál miatt, mert nem kötött semmi sem az előző vezetőhöz, hanem abból lett elegem, hogy egyfolytában ilyen gyorsan váltakoznak a nagy górék. Mindenhol. Az egész bandát magam mögött hagytam, amit meg is bántam. San Franciscóval semmi probléma sincs, a Tagatások a maguk módján rendben vannak, én meg nem akarok kóbor lenni. Egy kis idő múlva visszamentem hozzájuk, beszéltem Ambrose gyilkosával, Razannal és újra beálltam közéjük. Révbe akarok élni és nem váltogatni a városokat fél évszázadokként, szóval akármi is történjék itt maradok és élem az életemet tovább.
............... |
|
